képben vagy?

„Azért hasznos megismerni más népek szokásait, hogy egészségesebben tudjuk megítélni a sajátjainkat, és ne gondoljuk, hogy mindaz, ami a mienktől eltérő, nevetséges vagy ésszerűtlen, ahogy ezt gyakran állítják olyanok, akik nem láttak semmit.” -

- fogalmazott Descartes, de ez a jó szándék a másik megismerésére ritkán mutatkozik meg, és nem csak napjainkban.

Foglalkoztunk már vele, hogy a mi és az ők szembeállítása régóta része az emberi gondolkodásnak, a történelem során hol gyengébben, hol erősebben volt érzékelhető a társadalmi gondolkodásban. Minél összetettebb és sokszínűbb egy közeg, minél több etnikum él együtt - vagy a mai világban minél több nemzetre van rálátásunk akár a média által - annál erősebb az igény arra, hogy valamilyen kategorizálás mentén csoportjellemzőket hozzunk létre, és ezeket kivetítsük a tőlünk különböző csoportok tagjaira. Vicces formában ma is szeretünk eljátszani a népek, nemzetek sztereotip leegyszerűsítéséből fakadó térképek gyártásával, de nem mai sajátosság ez sem, erre mutatunk most egy-egy példát a múltból és a jelenből.

Völkertafelként vált ismertté az, a valószínűleg a 18. században, Stájerországban keletkezett táblázat, ami az akkori embereknek segített eligazodni a nemzeti és kulturális sokszínűségben. Ezeket a népismereti táblácskákat államilag forgalmazták, és számos fogadó, kocsma falára kerültek ki, hogy a vendégeknek és a pult mögött állóknak is segítsenek eligazodni a térségben megforduló számtalan nép jellemzői között. Véglegekig leegyszerűsített, és durva általánosításokat tartalmazó táblák voltak ezek, amiken a nemzetek képviselőit legjellemzőbb viseletükben ábrázolták, majd hosszas felsorolás következett életmódjukról és vélt tulajdonságaikról. Nem mondhatnánk, hogy a magyarokra nézve hízelgő kép bontakozik ki mindebből, de nem mi voltunk az egyetlen nép, akiket ellenszenvesnek láttak és láttattak.

Nemzetkarakterológiák megalkotásával egyébként sokan próbálkoztak, jellemzően a 19. században és a 20. század elején, ám idővel szükségszerűen elmaradoztak az ilyen jellegű írások. Már maga a módszertan is kérdéses, hisz ha a legjobb szándékkal és alapossággal is jár el a nemzeti személyiségprofilt megalkotni kívánó szerző, már az első lépésnél, a mintavételnél is számos kérdés vetődik fel: ki és milyen alapon képvisel egy adott nemzetet? A II. világháború után a téma még kényesebbé vált, és idővel inkább a nemzetekről általánosan élő nézetek és képzetek vizsgálata került a fókuszba, azaz a sztereotípiakutatás vált izgalmasabb tereppé. A harmincas években pont a fasizmus erősödése miatt, annak hatására kezdték kutatni az emberekben élő előítéleteket, amelyek egyes etnikumok hátrányos megkülönböztetését eredményezhetik.

Manapság pedig egyre gyakoribbak azok a vizsgálatok, amik az Európai Unión belül élő nemzetek egymásról alkotott elképzeléseit igyekeznek feltérképezni, és ezt elhelyezni egyfajta szupranacionális, európai keretben. Legutóbb 2013-ban söpört végig a sajtón a Pew kutatóintézet felmérése, amiben európai országok lakosai mondták el véleményüket egyes nemzetekről, köztük a sajátjukról is.