Képzeljük el, hogy valamilyen szolgáltató magasabb díjat szab ki a nőkre, a melegekre vagy éppen a színes bőrűekre. Esetleg egy taxis nem hajlandó fogyatékosokat szállítani. Nemhogy meg lennének számlálva a vállalkozás napjai, de nagy valószínűséggel jogi eljárás alá vonnák a tulajdonost, és az utcák már másnap tiltakozó tömegekkel lennének teli. Pedig a diszkrimináció e formája még ma is létezik, ráadásul nemtől, bőrszíntől függetlenül bárkit érinthet. Csak egyszerűen túlsúlyosnak kell hozzá lenni.

Tetszett volna kevesebbet enni!

Sokaknak ismerős lehet a hír, ami egy 200 kiló feletti nő kálváriáját dolgozta fel. A nő Magyarországra látogatott az Egyesült Államokból, ám vissza már nem tudott térni, mert nem volt olyan légitársaság, amelyik felengedte volna járataira. Az asszony állapota egyre romlott, sürgősen kezelésre szorult volna, ám a sok halogatás következtében végül otthonától távol meghalt. A légitársaságok késlekedésre, a beszállás nehézségeire, a többi utas várakoztatására hivatkoztak, és arra, hogy az utast át sem érné az öv. Máskor arról szóltak a hírek, hogy egyes légitársaságok dupla díjat számolnak fel azon túlsúlyos utasok esetében, akik nem férnek el az ülésen. Üzletileg sok mindennel lehet érvelni egy ilyen helyzetben, de annyi bizonyos, hogy manapság a társadalom nyilvánvalóan és durván hajlamos diszkriminálni a kövér embereket. Mindez ráadásul azokban a társadalmakban a legnyilvánvalóbb, ahol a túlsúlyosság népbetegségnek számít, és fenti módon diszkriminált és minden szempontból hátrányosan megkülönböztetett, sokszor verbálisan is zaklatott emberek hamarosan többségben lesznek. Az egyik legelterjedtebb kirekesztés tehát hamarosan a többségi társadalom ellen fordulhat, és ennek aggasztó voltára a túlsúlyosság elfogadásáért küzdő amerikai szervezet, a NAAFA már 1969 óta hívja fel a figyelmet.

Hogy a kövér emberekkel szembeni előítéletesség és negatív megkülönböztetés miért ölt egyre nagyobb méreteket, a témával foglalkozó kutatók szerint több elemből táplálkozik. Részben a közhelyként ismételgetett vékony szépségideál sulykolásából, részben pedig abból, hogy a kövérség elleni küzdelmek és kampányok legfőbb üzenete, hogy az állapot az egyén felelőssége, a nem megfelelő táplálkozás és az elégtelen testmozgás miatt alakul ki. Tehát aki elhízik, saját hibájából lesz kövér, tehetne ellene, de nem tesz, ezért joggal gúnyolódhat rajta bárki, jellemhiba ez, nem más. Hiába feszegetik olykor az élelmiszeripar vagy éppen a közétkeztetés, iskolai étkeztetés felelősségét, a stigma az egyénen marad, és még csak leplezni, titkolni sem lehet mint az eltérő szexuális érdeklődést vagy a sokaknak nem tetsző valamely vallási irányzat követését. A WHO egyébként már 1998-ban betegségnek nyilvánította az elhízást.

Terjed, mint az elhízás

Egy 10 országra kiterjedő vizsgálat érdekes módon azt is megállapította, hogy olyan országok lakosai is elkezdtek negatív előítéleteket táplálni a túlsúlyosokkal szemben, ahol korábban a teltebb idomok kifejezetten vonzónak számítottak, mint például Paraguay vagy Amerikai Szamoa esetében. A vizsgálatban olyan állításokkal kapcsolatban kellett egyetértést vagy egyet nem értést kifejezni, mint például az a kijelentés, hogy a kövér emberek lusták vagy éppen büdösek. Az Egyesült Államok viszonylag hátul végzett a listán, amit a kutatók részben azzal magyaráznak, hogy ahol a diszkriminációval kapcsolatos társadalmi diskurzus régóta tart, az emberek már megtanulták, hogyan tudják elmaszkolni az egyébként meglévő előítéletességüket.

Nem szép látvány, nem szép jellem

Hogy gyerekközösségekben, így iskolákban a zaklatásnak sokkal súlyosabban és nagyobb valószínűséggel vannak kitéve a kövér gyerekek, régóta ismert, de a stigmatizáció és a hátrányos megkülönböztetés nem szűnik meg később sem, csak kevésbé egyértelmű formában jelentkezik. Számtalan kutatás bizonyította már be, hogy a kövér emberek a felsőoktatásban és a munkaerőpiacon rendre hátrányból indulnak. Az oktatási rendszer egészében diszkriminálják őket, vagy eleve kevesebbet követelnek tőlük, mert lustának és butának vélik őket, vagy hajlamosak elnyomni őket a tanárok és félrenézni a társak zaklatása felett. A munkaerőpiacon a felvételi eljárások során egyértelmű diszkriminációt mértek már sokszor a túlsúlyos jelentkezőkkel szemben, különösebb nők esetében. A fényképes jelentkezések során a túlsúlyos pályázókat döntően negatívan ítélték meg még akkor is, amikor képzettségük magasabb volt a versengő, ám átlagos testalkatú jelentkezőnek. A már alkalmazásban lévő duci emberek  vizsgálatakor kiderült, hogy az előléptetések, fizetésemelések és általában az elismerés is ritkábban kopogtat egy kövér ember ajtaján, mint karcsú kollegái esetében, sőt, ugyanazért a munkáért akár kevesebb fizetést is kaphatnak. Kutatások még azt is kimutatták, hogy a munkaadók és a munkatársak hajlamosak őket lustának, nem együttműködőnek, hanyagnak, képzetlennek jellemezni, nem tekintik őket példaképnek még akkor sem, amikor objektív kritériumok alapján ezek egyáltalán nem indokolt következtetések. És a kiközösítésről, hangos megjegyzésekről, megszégyenítésekről még nem is beszéltünk.

És ne higgyük, hogy ez nálunk másképp van. Egy magyar kutatás eredményei szerint a Magyarországon bizonyos helyzetekben ugyanolyan erős hátrányos megkülönböztetés éri a kövér embereket, mint a romákat. Az álláskeresés folyamán tapasztalt diszkrimináció mindkét esetben egyértelmű, ám ahogy az a kutatás közzététele utáni reakciókból kitűnik, az egyik védett tulajdonság (a kövérség is védett tulajdonságnak számít) esetében az értelmezés egészen más síkon mozog:  a kutatás közzététele utáni olvasói reakciók egyike szerint a kövérség „nem is esztétikus, valahol a jellemre utal, tehát nem csoda, ha nem szívesen alkalmazzák…”.

Csúnyán néző orvosok, kezeletlen betegek

Hasonlóan negatív előítéleteket figyeltek meg az egészségügyi dolgozók részéről is, akik a túlsúlyos betegeket motiválatlannak, lustának, kellemetlennek, akaratgyengének jellemezni, és ezt sokan különösen aggasztónak találják, hiszen a fokozottabb orvosi figyelmet igénylő túlsúlyos emberek nem ritkán inkább elhanyagolják kezeltetésüket. A depresszió, az alacsony önértékelés, szorongás, társadalmi izoláció mind kimutatható és egyenes következményei a kövér embereket érő nyílt vagy burkolt előítéletességnek és diszkriminációnak.

A súlyos lelki következményeket és az azokból fakadó tovább romló egészégi állapot ördögi körét igen nehéz megszakítani. Különös vonása például a kövér emberek elleni diszkriminációnak az úgynevezett aggodalmaskodó trollkodás, ami ugyanúgy érkezhet baráttól, kollégától, orvostól, mint a médiából. Az aggodalmaskodó trollkodás nem más, mint a kövér emberek megszégyenítése durva vagy kevésbé durva eszközökkel, ám ennek bántó élét látszólag azzal elvéve, hogy a kritikát megfogalmazó csak az illető egészségi állapota miatt aggódik. Ékes példája ennek Schobert Norbert, aki például az egyik duci szépségverseny kapcsán így fakadt ki:

„Itthon és a világban elindultak a plus size szépségversenyek. A cél az, hogy elfogadtassák a nőkkel, az obesitas, 30-40-50 kiló testzsír felesleg is szép, vonzó, sőt egészséges is lehet. Nyugodtan ehetünk sültkrumplit fantával, nápolyit vattacukorral, az objektív szépség és egészség nem szenved károkat. Edzeni sem kell! Több kérdés van bennem: Igazuk van? Esetleg bohócot csinálnak a testileg és lelkileg sérült nőkből? A magamutogatás és a többség igazolja századunk legsúlyosabb életmód betegségét?”

Norbinak egyébként nem ez volt az első hasonló esete, többször tett fel Facebook oldalára képeket kövér emberekről valamilyen csipkelődő megjegyzés kíséretében. Természetesen pusztán a jó szándék vezérelte.

A túlsúlyos emberek kritizálása, a velük szemben megfogalmazott sértő, bántó, előítéletek a társadalom szemében sokkal elfogadottabbak, mint bármilyen más kisebbséggel, mássággal élő csoport tagjaival szemben. A kövér emberek a mindenhonnan érkező negatív visszacsatolás hatására elfogadják a számukra sugallt üzenetet, hogy mindezt maguknak köszönhetik, szinte meg is érdemlik. Ám ennek következményei, a hátrányok, amiket az oktatásban, munkában, társadalmi kapcsolataikban elszenvednek ugyanolyan kézzelfoghatók, mint bármilyen más kirekesztés, hátrányos megkülönböztetés esetében. Következésképpen ugyanolyan üldözendők, és a 2003-ban elfogadott esélyegyenlőségi törvény alapján hazánkban is szankcionálhatók. Ahogy nem lehet hátrányosan megkülönböztetni egy cigány, egy muszlim, egy homoszexuális, egy terhes vagy egy idős embert, úgy a kövérekkel szemben is szakmai és nem esztétikai szempontokat kell figyelembe venni. Az már más kérdés, hogy otthon, a négy fal között ki mit gondol egy kövér emberről, miközben a kövér emberekről szóló tévéműsor előtt szörnyülködik, hogy jézusom, de kövér.